BIT magazin – Sárközy Zsolt

A BIT magazin első kiadása 2003. szeptemberében látta meg a napvilágot, az odáig vezető út eleje azonban sokkal korábbra datálódik. Korábban is közreműködtem periodikumok készítésében, ilyen volt például a Trekker, de leginkább a TFK-s Csakazértis! utolsó évfolyama során szereztem olyan tapasztalatokat, amelyek felkészíthettek engem egy hallgatói lap alapítására és főszerkesztői feladatainak ellátására. E megmérettetésre konkrétan nem kért fel senki, az események egyszerűen így bontakoztak ki.

A legelső mérföldkövet az ELTE IK Hallgatói Önkormányzatának alapító, azaz első alakuló közgyűlése jelentette 2003 tavaszán az esztergomi Búbánat völgyében, az általam csak ‘Himba-Limba’-ként megjegyzett panzióban. Ez is egy külön, egész estét betöltő történet, a lényeg annyi, hogy sikerült annyi személyes tőkét kovácsolnom, hogy a megalakult elnökség engem bízzon meg a szervezet PR-osának.

Így ülhettem neki nyáron ötleteimet az alapítandó lap rovatbontásáról táblázatos formába önteni. A célom – egyfajta kultúrmisszióként – az volt, hogy az Informatikai Karra járó hallgatók az egyetemen töltött (legalább) öt évük során ne tokozódjanak be reál-érdeklődésük kényelmes buborékjába, figyelmüket fordítsuk humán, azaz kulturális hatások felé is a BIT hasábjain keresztül. A kiadvány természetesen ‘közszolgálati feladatokat is ellátott’, hiszen a hallgatókat tanulmányi és szociális ügyeikben is tájékoztatni kellett. A magazint két fő részre osztottam, az első részben szerepeltek az egyetemi-kari-hallgatói és informatikai vonatkozású hírek és cikkek, a második részben pedig a kulturális jellegű rovatok foglaltak helyet.

Korai rovatbontás

A magazin közepére – amolyan kiadvány a kiadványban jelleggel – pedig a ‘KerneL’ elnevezésű rovat került. Ezt arra használtam fel, hogy mi, (volt) TFK-s hallgatók még hallathassuk egy ideig a szavunkat, és beszámoljunk az általunk fontosnak vélt eseményekről, témákról. A ‘KerneL’ (~mag) lett volna egyébként BIT magazin neve, de Levi azt mondta, legyen inkább bit, mint az információ legkisebb egysége.

Az, hogy 32 oldalnyi tartalom minden hónapban rendelkezésre álljon, rengeteg ember munkáját kívánta. A toborzást már az utolsó TFK-s gólyatáborban megkezdtem, Feles a mai napig emlékszik, amikor egyik reggelen (másnaposan, elnyűtt arccal, megtört hangon) egy kakaós csiga majszolása közben felkértem, hogy írjon a lapba. Egyes tartalmakhoz nem találtam időben emberi forrást, ezért a kezdésnél még korábbi IDG-s kapcsolataimat is latba vetettem.

Az első BIT magazin címlapja 2003 szeptemberéből

A BIT magazint magam tördeltem, és mivel apukám nyomdász, nagy gondot fordítottam a papír típusára, minőségére, a vágásra és kötészetre – fix elképzelésekkel kerestem minőségben, de elfogadható árban dolgozó nyomdát. A végeredmény önmagáért beszélt, olyan hallgatói lapot, mint az ‘első bit’ még a világ nem látott. A legszembetűnőbb fényűzést, a minőségi matt műnyomó papíron túl, a magazin címének szedése jelentette: a három nagy betű dombor-nyomású ezüstben pompázott.

Nem volt persze mindenki egyöntetűen elragadtatva az egyetemi újságírás ilyen irányú megújításától, és sok kritikát kaptam azért is, amiért mindig lányokat szerepeltettem a címlapon (természetesen mindannyian tanárképzősök voltak). A legszórakoztatóbbnak Márk (a ‘TéTéKás Nyúz’ sokat látott szerkesztőjének) véleménye bizonyult, aki a szeptemberi szám átlapozása után annyit mondott: „A tördelő egy zseni, a főszerkesztő egy ***z.” – akkor ő még nem tudta, hogy az
impresszumban az egyes bejegyzéseknél szereplő két eltérő, polgári és becenév is engem takar.

‘BIT gála’ 2003 decemberében

Nehéz munka volt egy fizikailag nem egy térben dolgozó, mondhatni virtuális szerkesztőséget egyben tartani, és határidőket betartatni. Szerencsémre már az első évfolyam során segítségemre sietett Hajni, és vele Inez (az ég küldte őket), akik a megkezdett munkát, mint főszerkesztő és olvasószerkesztő a második évfolyamban is folytatták.

Sajnos rendkívül pökhendi voltam – ugyanezt erőteljesebb, a valósághoz közelebb álló jelzőkkel is ki lehetne fejezni –, és nem képezte hagyatékomat a ‘BIT Biblia’, amire persze sokszor ígéretet tettem, ehelyett mindig utólag szidalmaztam Hajnit, ha valamit nem úgy csinált, mint ahogy szerintem kellett volna. A ‘BIT Biblia’ hivatott volna részletesen, indoklásokkal megerősítve lefektetni azokat a szerkesztési elveket, melyeket fontosnak tartottam (volna) követni, akárkit is bíznak meg a magazin főszerkesztésével a későbbiek során.

Egy 2006-os ‘BIT gála’ során pöffeszkedve

Szerencsére Csabával, aki Hajnit követte a főszerkesztői székben jobban együtt tudtam dolgozni, ez csak azért lehetett, mert ő rendszerint előre kikérte a véleményemet, s tanácsaimat nagyon sokszor meg is fogadta – ez ugye nagyon jól is esett az akkor már hatalmasra fújt egómnak, ami e korszakot jellemezte. Csabával és sok másik korábbi BIT-essel – „kipróbált kádereimmel”, ahogy azon Árpival a ‘BIT gálákon’ viccelődtünk akkoriban – hoztuk egyébként létre a Fregoli-t is, de ez is egy külön történet.

Több főszerkesztővel már nem dolgoztam együtt, az viszont a mai (remélhetőleg valamivel kisebb) egómnak is nagyon jól esik, hogy ha a magazin el is vesztette az ezüst dombor-nyomást, és formátumában is kisebb lett, a rovatbontás egykori szemlélete így, 10 év után is tetten érhető, s az impresszumban továbbra is feltüntetik a nevemet, mint alapító főszerkesztőt.

Köszönöm, srácok. Megtiszteltek vele.

A BIT magazin első évfolyamának letöltése