iNteRNeTTo

Az iNteRNeTTo volt Magyarország első napi frissítésű online hírportálja, ezzel a ‘hazai’ Internet történetének egyik meghatározó jelensége lett. A lap 1995-ben indult, azt Nyírő András alapította a kiadó IDG Magyarország égisze alatt. Az első négy évről, az iNteRNeTTo hőskoráról összefoglalót ad a Wikipédia vonatkozó bejegyzése, a fordulópont és az én ‘nettós korszakom’ 1999. májusában jött el.

Az iNteRNeTTo eredeti, 1999-es megjelenése

Ekkor történt, hogy a szerkesztőség Nyírő András főszerkesztőt hűségesen követve távozott az IDG-től, hogy új befektetőik támogatásával megalapítsák az Index-et. Egy online lap még akkoriban is megkövetelt bizonyos technikai hátteret, ráadásul az iNteRNeTTo fórum-szoftverén zajlott az akkori magyarországi online diskurzus jelentős része. (Ekkoriban a lap főoldalát naponta 8.000-en tekintették meg, ami a kor internetezési szokásainak tekintetében szó szerint nagy szám volt.)

Kontextus. 1999-ben körülbelül százezer Internet-előfizetés lehetett Magyarországon. Összehasonlításképp: mobiltelefon-előfizetés volt körülbelül kétmillió. ADSL-ről, kábelnetről és szélessávról még szó sem volt, legtöbben hagyományos telefonvonalon keresztül, 33,6 vagy 56 kbit/s-os modemmel csatlakoztunk az Internetre, és az előfizetés mellett fizettük a sokszor gigászira rúgó telefonszámlát, a kapcsolat minden egyes percéért. Egy Internet-előfizetés pedig, ami havonta(!) 10 óra hozzáférést biztosított 5.000 (akkori) forintba került.

Az eredeti csapat az addig felépített szoftveres és információs bázist (a kódon túl a cikkeket, képeket, hozzászólásokat stb.) nem a kiadó, hanem a saját tulajdonának tekintette, ezért ‘sajátos megoldást’ találtak az Index induló technikai hátterének biztosítására. Emlékeimben egy olyan elbeszélés él, mely szerint a fórum-szoftver atyja, Keki egyszerűen besétált a ‘nettó szolgáltatójának szervertermébe, floppy-ról boot-oltatta be a szervert, s a merevlemez partícióját egyszerűen áttükrözte egy üres merevlemezre. Ez utóbbit helyezték bele egy másik szolgáltató másik szervertermének másik gépébe, s ezzel létrejött az iNteRNeTTo tökéletes klónja. A logót lecserélték egy rögtönzött Index-es logóra, és ezzel Magyarországnak egy helyett most már két, egymásra ‘rendkívüli módon hasonlító’ online hírportálja lett – overnight.

Az Index ‘eredeti’, 1999-es megjelenése: ismerős valahonnan?

Ekkoriban indítottuk útjára Péter barátommal az Allegro Internet-et, és nagy érdeklődéssel követtük nyomon az eseményeket. A két lap közti látható egyezőség (vö. identitás) ötletet adott: lementettem az iNteRNeTTo statikus kódját, invertáltam a színeket, a tartalmat pedig lecseréltem ‘humorosnak szánt’ riposztokra, valamint a történések körüli hírekre, nyilatkozatokra stb. Az oldalt – amit Péter RealityCheck-nek keresztelt el – a TelNet ingyenes tárhelyszolgáltatására, az extra.hu-ra töltöttem fel. (Akkoriban ez 20 MegaByte(!) tárhelyet jelentett.)

RealityCheck: webes szatíra

E netes paródia másoknak is bejött, a RealityCheck az első 24 órában 500 látogatót hozott, ami akkoriban hihetetlenül nagy szám volt, s ez különleges, felemelő, bizsergető érzéssel töltött el. Ami viszont az egészben a leggyönyörűbb, hogy a kezdeményezésre mind az Index, mind az iNteRNeTTo reagált – mindkét médium a maga módján. Nyírő András – most már az Index – Törzsasztalán (fórumán) a következő bejegyzést tette: „Realitycheck, van már állásod? ;)” Az IDG részéről e-mail útján érkezett közvetlen megkeresés. Péterrel döntési pozícióba kerültünk, hiszen az élet nem várt lehetőséggel ajándékozott meg bennünket. 1997 óta, amióta csak interneteztem, rendszeres látogatója voltam az iNteRNeTTo-nak, és a szintén IDG-s PC WORLD-nek is régi olvasója voltam. Péternek pedig régi vágyálma volt, hogy egyszer az IDG-nél dolgozzon, ő még az eredeti, amerikai kiadású PC WORLD-öt is járatta. Mindkettőnknek imponált a képzet, hogy az IDG-nél megürült szerkesztőségben mi lehetnénk az új pionírok, ‘logische weise’ mindenki más csak utánunk érkezhet.

Az IDG-s Meixner Zoltán levele

Nyírő indirekt ajánlatát megválaszolatlanul hagytuk, s voksunkat az IDG mellett tettük le, ahol Meixner Zoltán kereskedelmi igazgató és ‘Gazdag úr’ láttak minket vendégül. Azon túl, hogy kaptunk iNteRNeTTo-s pólót, baseball-sapkát és bögrét, szerződést is ajánlottak nekünk. Kérésemre még egy egy(!) megapixeles digitális(!) kamerát is kölcsönadtak, hogy azzal kémkedhessek az első Index-es Törzsasztal Talin, ahol maga Nyírő András is jelen volt.

Bazsalygok újonnan kapott iNteRNeTTo-s pólómban

Kettőnket az iNteRNeTTo technikai támogatásával bíztak meg, ezzel párhuzamosan érkeztek az új szerkesztőség tartalomért felelős tagjai. Főszerkesztőnek Andrassew Ivánt tették meg, ő pedig helyetteseként Katona Józsefet bízta meg. Míg Iván inkább egyfajta filozófiát hozott magával, s figyelmét a Törzsasztalon zajló, gyakran ‘parázs vitába is átcsapó’ párbeszéd kötötte le nagyban; addig Kajó képzett és tapasztalt újságíró volt, akitől sokat lehetett tanulni, ő alkotta meg az új iNteRNeTTo rovatbontását is. (Az iNteRNeTTo ‘offline’ ingyenes programújság történetére nem emlékszem már pontosan, annyit megemlíteni, hogy volt ilyen is, és együtt indítottuk útjára, elegendő minimum.)

Míg ez a folyamat zajlott, s olyan különleges nyári eseményeknek is létrehoztunk aloldalakat, mint az 1999-es magyarországi teljes napfogyatkozás, nekem is hatalmas fába kellett vágnom a fejszémet. Az iNteRNeTTo-nak nem volt ugyanis online tartalomkezelő rendszere, s akkoriban még nem voltak olyan kész konzervmegoldások, mint manapság pl. a WordPress. Magam kellett fejlesztenem egyet ezért, ami rendkívüli megpróbáltatást jelentett. Egyszerre kellett megterveznem valami merőben újat, és ezzel egy időben kellett megtanulnom számomra új megoldásokat, hogy terveimet technikailag meg is tudjam valósítani. Így sajátítottam el hirtelenjében a Perl nyelvet, s írtam meg a MÁTRIX-ot. Igen, 1999 a filmtörténetben is jelentős év volt, az iNteRNeTTo szerkesztőségi rendszerét így az azóta is mérföldkőnek számító ‘The Matrix’ című film után kereszteltem el, sőt még a rendszer színvilágával is az eredeti alkotást óhajtottam tükrözni.

Saját fejlesztésű webes tartalomkezelő-rendszerem, a MÁTRIX bejelentkező képernyője

Az én MÁTRIX-om felhasználó-, rovat-, cikk-, stb. kezelésével egyszerre volt egy példátlanul újító rendszer, file-alapú adatkezelésével pedig egy rendkívül kezdetleges, erőforrás-igényes, és bumfordi barkácsmunka. Bevezetése után úgy egy héttel volt is riadalom, amikor beragadtak a lock-állományok, és a szerkesztők nem tudtak a laphoz nyúlni – ekkor én épp Törökországban áztattam az áztatnivalóimat, s a papíron hátrahagyott arrogáns üzenetem ‘nem nagyon segített’ az ügyön. Amiatt szégyelltem is magam, és utólag is sajnálom, hogy kicsinyes egómnak egy egész szerkesztőség tevékenységét vetettem alá. (Húsz évesen is rengeteg olyan lavór víz zuhan rád, melyeket korábban magad dobtál fel.) Péter egyébként a lock-állományok törlésével megmentette a napot, ezúton is köszönet érte.

Kedvenc rovatunk, az E-Világ: egyesek talán még emlékeznek

Vele összesen egy évet töltöttünk a ‘nettónál’, ezalatt a MÁTRIX kiszolgált három különböző elgondolást arról, hogy egy online hírportálnak milyennek kellene lennie, és hogyan kéne megjelennie (Igen, háromszor kellett újradizájnolnunk az egészet.), és voltak olyan örömteli ‘belső’ projektjeink is, mint az E-Világ, amit még Trau és Schuerue komákkal (PC-X magazin) kiegészülve hoztunk tető alá, úgy emlékszem, napok leforgása alatt. Volt persze az épületben büfé, ahol töménytelen mennyiségű puncs szeletet fogyasztottam el, s ezzel egy emeleten volt az Intransmas irodaépület ‘vállalati étkezdéje’ is – Rozi koma egyszer rozsdás vasszöget is talált a ‘chili con carne’-jában. A parkolóban meg persze betörték a kocka Corsa-m szélvédőjét, hogy kilopják belőle a CGA-monitort, amit még a ‘Klingonok’-nál is használtam. A hirdetésszervező hölgyek felett regnáló Károlynak a félreértések tisztázása végett külön el kellett magyaráznom, hogy nem a „cégé a” monitor, hanem az egy „CGA” monitor. Mindegy.

Színes társaság volt a ‘nettó’ azon generációjának szerkesztősége, akikkel együtt lehettem. Olyan nevek jutnak eszembe, mint Béky Endre, Bódy Zoltán, Gémes Renáta, Hanga László Csaba, Kínyó Norbert és Nagy Ákos. Hasonlított a szituáció ahhoz, amit a Magyar Star Trek Klub-ban is megéltem: nálam 5-10 évvel idősebbek társaságába csöppentem, s láthattam, miként viszonyulnak ők az élethez. Vissza kell térjek egy szó erejéig ‘Gazdag úr’-hoz is, akinek mindig valaki más, valaki új volt az aktuális kedvence. Így került az iNteRNeTTo-hoz a ‘Mile’ testvérek közül Miletics Dezső a csapatomba. Az ő érdeme, hogy a MÁTRIX végül PHP+MySQL-alapokra került, amivel az már valóban egy korszerű és erőforrás-kímélő, következésképpen büszkén felvállalható rendszerré vált.

Az ominózus török úton túl nemigen volt idő lazításra abban az egy, élményekben és kihívásokban túltelített évben, ezért amikor megjött az éppen aktuális behívóm a Magyar Honvédségtől, arra a korábbi évekkel ellentétben már úgy tekintettem, mint egy kilenc hónapos nyári tábor meghívójára. Mivel Péter kvalitásai már akkoriban túlmutattak a technikai rétegen, fél évvel csatlakozásunk után megtették a négytagú szerkesztőbizottság tagjának, és egyre inkább vezetői feladatokat látott el. Körülbelül egy időben távoztunk, ő az MH helyett a Fotex-csoporthoz igazolt át, ma is a Fotexnet valamint a Hungaroton vezetője.

‘Gazdag úr’-ral nem sikerült egyébként békében elválnunk, szabályosan kiordított engem az emeletről, amikor azt hitte, hogy meghekkeltem a szervert, pedig csak egy cron script-et hagytam magam mögött, ami 24 óránként újra és újra a láblécállományba generálta fehér alapon fehér betűkkel a „RealityCheck was here.” feliratot. A túlműködő egó, már megint.

Az iNteRNeTTo utolsó, általam ismert és adminisztrált arculata

Addigra az iNteRNeTTo-nál lassan már a második generációból sem maradt senki, az Index pedig már korábban megelőzött minket a napi látogatottsági adatok tekintetében. Hamarosan az iNteRNeTTo csak egy név maradt, ami az ‘EuroWeb’-nél sorvadt tovább, mígnem a nevet és annak használatát maga az Index vásárolta meg tőlük 2002-ben, hogy emléket állítva korai munkásságuk előtt, iNteRNeTTo-múzemot nyissanak – vállalásukról itt tettek nyilatkozatot. (Az ex-iNteRNeTTo-s + ex-Index-es Uj Péter jelenleg az igen potensnek tűnő 444.hu főszerkesztője.)

Ők joggal tekintenek önmagukra, mint az eredeti iNteRNeTTo-sokra, és valószínűleg az őket követő időszakot egyszerűen érvénytelennek tekintik. Akárhogy is, az az egy év számomra nagyon is érvényes, egyedülálló élmény volt iNteRNeTTo-snak lenni.

iNteRNeTTo. A lényeg.