A ‘Csakazértis!’ az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar hallgatói lapja, az utolsó évfolyam főszerkesztője pedig KasPeti volt – az ő csapatához tartoztam 2002-es gólyatáboromban. Nem emlékszem már, de valószínűleg különösebb felkérés nélkül fontoskodtam magam közel a tűzhöz, így tervezhettem meg a leköszönő évfolyam címlapjait.
Ahogy azt a Trekker-nél begyakoroltam (beidegződött, vagy becsípődött az ideg), a célom az egységes, felismerhető, magazinszerű megjelenés volt, megtartva persze a ‘Tökéletes Fiatalok Klubjára’ jellemző könnyedséget, amit egy ‘grunge’ betűtípussal gondoltam tükrözni. És ha ez csak külsőség is, de közreműködésemmel a lap legalább színes borítókkal vonult ki a létezés öröméből.
A 2002. novemberi számba egy cikket is írtam arról a lányról, akibe akkor menthetetlenül belezúgtam – ez a mozzanat, mint hamar kiderült, nem hozott sok jót. Főleg számára nem, amiért nagyon sok ember előtt zavarba hoztam úgy, hogy még csak nem is ismertük egymást, csak látásból. Akkoriban még nem használtuk az „Akkor még jó ötletnek tűnt…” kifejezést, utólag azonban felcímkézhetjük ezt az epizódot így is. Ezúton is sajnálom az esetet.
A tavaszi félév során szeretett főszerkesztőnk teendői besűrűsödtek, ezért az utolsó szám, és egy – a számtekk-szakom miatt egyébként személyesen is érintő – különszám teljes elkészítésével, ideértve a tartalmi és a technikai szerkesztést is, már engem bízott meg.
Az utolsó ‘Csaki’
A búcsúszámban jelent meg Szelei Miklós ‘Az utolsó szó jogán’ című írása: ezzel búcsúztatta az utolsó HÖK-elnök a TFK-t. A címlapon ezért őt szerepeltettem, amint egy megafonba beszél. Ezzel lett vége. Illetve a borító hátsó oldalával, amin egy ‘TFK Forever Party’-t hirdettünk meg, amiből végül nem lett semmi – volt helyette még egy utolsó TFK-s gólyabál.
Sajnos nem ismerem a ‘Csaki’ előtörténetét, egyszer talán majd megírja valaki.
Számomra mindképp fontos lépcsőfokot képzett, mielőtt megbíz(hat)tak volna az ELTE IK hallgatói lapjának, a BIT magazin főszerkesztésével. Hiába, mindenről utólag derül ki, hogy valójában mi értelme volt.
Hmmm. Hozzá kell még tennem, Nyuszi ‘Bosszankodó Polgár’ cikkei a mai napig hiányoznak…